Önismeret

Veszetten futott s talán ő maga volt az ördög,
szíve olyan volt ,mint  a legrosszabb börtön.
A düh a szeméből ki akart tőrni és,
valakit valamiért megakart őlni....
Én ültem a szobám ablakában de,
a farkas gondolata terelődött inkább a halálra.
Mer a vad farkas volt,..
az a fajta ki életet olt
Mikor megtalált engem
úgy megijedtem ,mint egy gyermek.
de..aztán megnyugodott sőt ,
a szél is halkabban suhogott.
A farkas megtalálta magát az én szememben.
És én?
Én megtaláltam magamat az ő szemében!!