Faust kicsit ködösen nézett körül. Vajon ez egy konyha, vagy az a
képzeletbeli körhinta, amiben most ül? Nem tudta. Nem emlékezett a
Lennel való szóváltására, de nem nagyon semmire. Azt se tudta Elisa
hol van.
- Faust?- kérdezte valaki halkan a háta mögül.
- Elisa-a?- morgott vissza.
- Miért lettél részeg?
- Mit érdekel? Szeretem a bort és kész.
- Így nem tudsz harcolni, drágám. Vagy nem emlékszel a mai csatádra
Lennel?- kérdezte csípősen Elisa.
- Ja, tényleg. De téged mit érdekel a csata? He? Na? Sámánkirálynő
akarsz lenni? Hm, állj sorba Annával. De, neked a feltámasztásod is
kell, ugye? Majd megkapod. De most hagyj!
- Neked mindig volt hozzám türelmed!- kiabálta Elisa könnyes
szemekkel.- De most nincs, mi? A győzelemhez nem kell a barátnő?
Meg is kapod, Faust!- s elrohant!!
- Hülye némber- sziszegte Faust.


Len röhögött magába. Hát persze hogy tudta, hogy Lunivae smárolni
akart vele, és szépen áthúzta annak tervét, mert arra gondolt, hogy
még csak pár hete ismeri, és nem azért akarta elkísérni, hogy csókok
csattanjanak!! Brrrrrr!!!
- Nomármost- mondta magának- Megnézem, hogy van Faust. Ha alszik,
otthagyom. Ha nem, akkor nincs is ott, mert az a dibdáb élőhulla
elkóválygott Elisával. Ki tudhatja.
De tényleg!


Faust bizonyosan nem volt a konyhába, hanem mert szorgalmas
hangulatába volt, elment vásárolni.
Éppen válogatott a chips és a puding között- azon filózott, melyikkkel
tudna még mélyebb lelkiismeret és- őnsajnálatba menekülni, mikor
meglátott egy csinos lányt.
Lunivae- t.
- Ö, szia!- köszönt neki, mikor az a közelébe ért.
- Hi, Faust. Hogy ityeg a fityeg?
- Á, szarul, de istenúccse nem értem a nőket.
- Hát, én meg a fiúkat.
- Marha jó. Tényleg, nem akarsz találkozni Lennel? Már biztos ébren
van.
- Á, kösz, de nem. Tudod, őmiatta nem értem a fiúkat.
- Miért? Megsértett valamivel?
Lunivae elgondolkodott.
- Lényegében,.... igen!
- Hát akkor nekem sem lenne kedvem hozzá!- Faust nagyot sóhajtott.-
Nem láttad Elisát?
- Nem. Miért?
- Hát összevesztem vele, és miatta meg én nem értem a nőket- Faust
mesterkélten nevetett egyet, és egyszeribe hülyén érezte magát.
- Na, akkor szia Lunivae!
- Báj Faust!