Aznap ismerkedtem meg Doval, mint amelyik nap Lent megismertem.
Do egy lány. Egy lila hajú, mélyvörös szemű, jókedvű személy.

Rögtön arra gondoltam, hogy nem is sámán! De hozzácsapódtam:
- Szia!- köszöntem rá.
- Helló!- nevetett rám. Nem is ismer, és ilyen csengően kacag rám.
Ámulatba ejtő, és ilyesmit nem él meg sokat az ember. Mármint hogy
megleli a legigazibb barátnőjét. Szerencsés voltam és leszek! Utána
jókat röhögcséltünk, s elmeséltem neki szerelmem történetetét. Igen,
mert hogy szerelmes vagyok egy arany szempárba. Kapaszkodok
bársonyos hangján. S kedvelem őt!