- He, hukk,...
- Hé, Faust!-  szólt rá ijedten Len, ugyanis tökre berezelt. Faust közbe
meg összenézett két szemével, és elkezdte lóbálni a fejét!!!
- Huuuu- uuu!K, nem félsz a szellemektől, hehe? A hátad mögött is,
hukk, van egy!- böfögte Faust.
- Opp, nem veszem be!- mérgelődött Lenny, s hátranézett. És ekkor:
- BEVETTTE, HAHAHAHA!!!
- FFAAAAAAAAUST!- ordították az aludni akarók. Len közbe
elvigyorodott.
" Sikerül a tervem"- gondolta, ugyanis ő itatta le Faustot, először is
azért, mert az első romlott volt. Jó van, Faust megitta. Na, a második
Faust kedvence volt. Hát még a harmadik!
- Hihi, várj, jövök, Lunivae!- mondta Len, s kilopakodott a ház elé, ahol
a lány várta.
- Szia, Len!- köszönt Lunivae, és végignézett a fiún. Ruha stim. Frizkó,
arc: stim. Egyedül Len szeme volt az, ami nem tetszett Lunivaenak.
- Te... mit láttál?- kérdezte.
- Ö, valami borzalmas Faust berúgva......- hörgött Len.- Megyünk?
- Hát persze!- válaszolta Lunivae.- Miért itattad le Faustot?
- Mert így mindenki rá figyel majd, és nem veszik észre, hogy elmentem!
Kivéve Treyt. Ő mindig mindent észrevesz.- húzta el száját Lenny.
- Bizony- sajnálkozott Lunivae, akinek azonban nem adatott meg az az
ajándék, hogy  valaki  csak barátként gondoljon rá, és nem a
jövendőbeli szerelmeként. De Len más. Bár vele szívesen összejönne...
Len se gondolt mást.
- Hova mész, Lunivae?- kérdezte a lányt.
- Ide. Szerinted nem szép ilyenkor a hold?- Lunivae ugyan utálta az
ilyen mézes- madzag szöveget, de valahogy smacizni akart Lennel!
- Biztos!- vonta meg vállát Len, ezzel tönkrezúzva Lunivae tervét.
" Affene!!"- gondolta a lány.


Faust magához tért. Már hajnal volt. Nem az a fájdalmas este!