Kék sál

"Faust és Rio Yoh -ot választották. Egy kicsit sajnálom is "ot. Hihi!
Remélem, Len engem is választ a csapatába! Nem tudom, hogy oldjuk meg,
hisz' heten vagyunk, és háromf"os csoportokba kell oszlani" - gondolja
Korina, ahogy barátaival az erd"o szélén álldogálnak.
-        Akkor azt hiszem, el van döntve! - hallja a fiú hangját, ahogy Trey
és Chocolove közé állt.
-        Miva' - kérdezi a másik kett"o egyszerre.
-        Hé, várj egy kicsit! Miért kell nekünk egy csapatban lenni veled? -
veszekszik Trey.
-        Nem kedvellek! Mindig megvágod az orromat! - nyafog Chocolove.
-        Ne aggódjatok emiatt... ti, két viccel"od"o, figyelhettek hátulról...
egyedül is több vagyok, mint elég. - mondja fölényesen Lenny. "Ezek
észre sem vesznek engem?" Fut át hirtelen a lány agyán.
-        Mit mondtál? - dühödik fel Trey.
-        Rendben akkor! - egyezik bele Chocolove. "Mintha itt sem lennék..." -
gondolja Korina.
-        Mi? - döbben meg Trey.
-        Deee... mi lesz Korinával? - kérdezi Yoh, ezzel megszakítva a
veszekedést. Egy kicsit jól esik a fiatal sámánnak dolog, de mégis
marja szívét a fájdalom.
-        Szép dolog, hogy rám is gondoltok - mondja kicsit keser"uen, ahogy
mellkasa el"ott összefonja karjai.
-        Tényleg... hiszen "o is itt van... - mondja Chocolove tanácstalanul.
-        Ne aggódjatok... - legyint a lány. Majd csalódástól izzó szemmel
folytatja. - Hiszen eddig sem vettetek észre! Most sem kellene!
-        Korina... - kezdi Trey, de félbeszakítja.
-        Hát igen, egy lányra nincs szükségetek... megértem... talán a Lily Five
befogad, hisz' "ok öten vannak... de remélem ti is... megértitek majd...
hogyha esetleg ezután nem leszek a csapat tagja... úgysem hiányzok
senkinek!
-        De hát heten vagyunk, mit tehettünk volna? - kérdezi Len. Minden
szavával egy tüskét szúr Korina már régóta vérz"o szívébe.
-        A francba is, nem az zavar, hogy nem vagyok egyik csapatban sem,
hanem az, hogy eszetekbe sem jutottam! - ordítja könnyezve a lány. -
Sziasztok! - mondja még keményen, majd megfordul és elindul, kék
sáljával törölgetve egyre sokasodó könnyeit.
-        Korina... - szól utána Yoh. Felé fordul, majd suttogva ennyit mond:
-        Eddig is úgy éreztem, hogy nincs szükségetek rám... s"ot, szinte
tudtam. Csak egy kicsit keményen adtátok tudtomra... - mosolyog
nyugtatóan a sz"okeség, majd egy nehéz sóhaj hagyja el ajkait.
-        Várj! Korina! Beszéljük meg! - hallja hangjukat, ahogy tovább indul.
-        Nincs mit megbeszélni... hasztalan vagyok... - suttogja, ahogy elt"unik a
közeli erd"o árnyai között. Egy fa ágain ülve figyeli "oket.
"Len távolabb sétál a többiekt"ol. Elég messze ahhoz, hogy sem "ok, sem
én ne halljam "ot. Bason -nal beszélget. Nem értem mit, de párszor
felsóhajt, és lehajtja a fejét. Olyan csodás... már-már tökéletes. És
én? Egy kis senki vagyok... hiába birtoklom a leger"osebb érzelmet. Az
álmom sosem fog valóra válni... hogy mi az álmom? Miért is akarok Sámán
Király lenni? Azért... hogy aki szenved, úgy, mint én... aki hasztalan,
úgy, mint én... aki reménytelenül szerelmes, úgy, mint én... olyan soha ne
legyen többé. Nem akarok szenvedést látni, élek át eleget. Nem akarom,
hogy legyenek hasztalan emberek, mert tudom, milyen az. Nem akarom,
hogy aki szeret, azt ne szeressék viszont, mert érzem azt a
fájdalmat..."
-        Korina... - zavarja meg gondolatmenetét véd"oszelleme halk hangja. -
Miért vagy ilyen?
-        Huh? - néz rá meglepetten. - Milyen vagyok?
-        Megbánást ébresztesz másokban, miközben önmagad is gyötröd.
-        De most komolyan, Lilith... nem érezted magad kitaszítva?
-        Én... - kezdi a varázslón"o habozva. - De igen... - hajtja le fejét sóhajtva.
-        Nézd, nem akarok megbánást ébreszteni senkiben, de eltitkolni sem
akarom az érzéseimet el"olük...
-        Értem...
Aztán újra Len felé pillant, aki közben éppen felé néz.

Nem láthatja a lányt, az ágak és a levelek tökéletesen takarják. De
tudja, hogy valahol ott van. Aranyszín szemeit összesz"ukítve keresi.
"Korina, gyere el"o... tudom, rossz döntést hoztam... hol vagy? Sajnálom...
Én..."
-        Gy"ulöllek, Len Tao... gy"ulöllek, mert nem szeretsz viszont... - szakítja
meg a mondatot egy halk, szomorú hang. Valaki leugrik a fáról, de
valami beleakad az egyik ágba. A fiú reménykedve, berohan az erd"obe,
de Korina akkor már messze jár. Csak keser"u könnyeit"ol áztatott kék
sálját találja a fa ágán lobogni, a fájdalmasan suttogó szélben.
"Mintha az "o hangja lenne..." - gondolja a fiú, majd magához öleli a
sálat. Beszívja a lány szolid parfümje illatát, majd halkan megszólal,
folytatva a megkezdett mondatot:
-        Megijedtem... attól, amit érzek... irántad...