Nem, igen, soha, �r�kk�

„Ma vacsor�zni viszem Korin�t az egyik m�regdr�ga �tterembe. Ez az �t�ves �vfordul�nk. Nem is tudja m�g, mit tartogat Neki ez az este. M�g egy igaz�t�s a nyakkend�n, �s m�r mehetek is.” – ezekkel a gondolatokkal fej�ben indult el Len Tao, hogy megkeresse k�sz�l�d� kedves�t.

Halkan, de hat�rozottan kopogott a l�ny szob�j�nak ajtaj�n.

-          Egy pillanat! – hallatszott bel�lr�l.

Kisv�rtatva egy g�nd�r sz�ke haj�, s�t�tk�k szem� fiatal l�ny jelent meg az ajt�ban. Fekete k�r�mcip� volt rajta �s r�vid, fekete, ujjatlan kisest�lyi, mely el�ny�sen hatott karcs� termet�re.

-          Na, milyen vagyok? – k�rdezte agg�dva a fiatal f�rfit.

Az nem v�laszolt, csup�n t�tott sz�jjal fel-le j�ratta aranysz�n szem�t az el�tte �ll� mesesz�p, fiatal n�n.

-          Elk�peszt�… ez… l�legzetel�ll�t�… - motyogta v�g�l.

-          Vettem �szre. – nevetett halkan a l�ny, majd bel�karolt m�g mindig a gy�ny�r�s�g hat�sa alatt �ll� partner�be.

-          Hm… �j parf�m? – k�rdezte p�r pillanat m�lva Len.

-          T�led kaptam, a sz�let�snapomra. – pirult el a l�ny. Meglepte, hogy a fi� ennyire figyelmes.

Les�t�ltak az utc�ra, �s besz�lltak a h�z el�tt v�rakoz� fekete limuzinba. Len udvariasan kinyitotta a l�nynak az ajt�t, majd � is besz�llt ut�na. Az �tteremig tart� �ton nem sz�lt egyik�k sem, �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t. Mikor meg�rkezte, kisz�lltak, �s egym�sba karolva bes�t�ltak az �tterembe. Le�ltek asztalukhoz, �s megrendelt�k a vacsor�jukat. Kedves kis besz�lget�seket folytattak egym�ssal ev�s k�zben, majd mikor befejezt�k, Len egy olyan k�rd�st tett fel a l�nynak, mint m�g soha �let�ben.

-          T�ncolunk?

-          Hogyne. – mosolygott a l�ny, miut�n �gyesen leplezte d�bbenet�t.

Partnere kivezette a t�ncparkettre, karjait dereka k�r� fonta, a l�ny pedig a nyak�ra. Lassan forogtak k�rbe-k�rbe, �s mindketten felh�tlen �r�m�t �reztek sz�v�kben tombolni. Azt�n v�ge lett a dalnak, �s nem kezd�d�tt �jabb. Mindenki elcsendesedett, �s a p�rok lassan elsz�lling�ztak a parkettr�l. Len elengedte a l�nyt.

-          Korina, mondani szeretn�k valamit. – mondta csendesen, majd f�l t�rdre ereszkedett a l�ny el�tt. – �t �ve volt, hogy megl�ttalak az utc�n. �t �ve volt, hogy m�s �rz�s is elkezdett �gni bennem a gy�l�leten k�v�l. �t �ve volt, hogy Bel�d szerettem. Ez ut�n az �t �v ut�n, felteszek Neked egy k�rd�st, amelyre b�rhogy v�laszolsz is, mindenk�pp megv�ltoztatja az �let�nket. Korina… hozz�m j�ssz feles�g�l? – tette fel a v�gs� k�rd�st, mik�zben egy apr� dobozt h�zott el� zak�ja zseb�b�l.

-          Megmondom mi a v�laszom, Len: Nem, igen, soha, �r�kk�. – suttogta Korina k�nnyes szemmel, de mosolyogva. – Nem hittem volna, hogy valaha is meg fog ez t�rt�nni. Igen, Len. Igen, hozz�d megyek. Soha nem menn�k m�s f�rfihoz, csak hozz�d. �r�kk� Veled akarok lenni.

A f�rfi kiengedte a l�legzetet, amit visszatartott, majd a l�ny ujj�ra cs�sztatta a gy�r�t. Fel�llt, �s h�tulr�l �t�lelte menyasszony�t, aki mosolyogva n�zte az �kszert.

-          Arany �s zaf�r… de mi�rt kell a gy�m�nt �s a rubin? – k�rdezte csendesen.

-          Az arany karika engem jelk�pez, hogy �r�kk� �lelni foglak. A zaf�r k�z�pen t�ged, hogy sz�momra mindennek te vagy a k�z�ppontja. A gy�m�nt a sz�ps�gedet, a tisztas�godat �s a f�nyess�gedet jelk�pezi. A rubin pedig a t�zet, ami mindkett�nkben �g.

-          Ez gy�ny�r�.