T�z

Itt fekszel mellettem. Gy�ny�r� vagy. Szemed lehunyva, nem mozdulsz, csak mellkasod emelkedik minden l�legzetv�teledn�l. Alszol. A v�gtelens�gig el tudn�lak �gy n�zni. Ahogy b�k�sen j�rod �lmaid orsz�g�tj�t, v�tek lenne megzavarni ezt a t�k�letes harm�ni�t. �s m�gsem tudom meg�llni. V�gigsim�tom arcod, �s egy apr� mosoly sz�kik sz�dra, ahogy lassan megfordulsz. �lmosan kinyitod a szemed, s �n elveszek annak m�lys�ges k�k tenger�ben. Lehajolok �s egy apr�, szel�d cs�kot lehelek homlokodra. K�zelebb b�jsz hozz�m, egyik l�bad �tveted combomon, �s �gy �lelve hajtod le fejed, hogy �jra �lomba szender�lj. M�g mindig �rzem a t�zet, mellyel tegnap ragyogt�l. �getsz, ahogy hozz�m simulsz, de boldog vagyok. Belecs�kolok puha, sz�ke hajzuhatagodba, s Te mosolyogva m�g k�zelebb h�zod Magad hozz�m. Egyik kezemmel nyakadat simogatom, s Te halkan felkuncogsz. Megcs�kolod nyakam, s �n megremegek. Lassan egyre feljebb haladsz, de a sz�mn�l meg�llsz. Csak n�zel a szemembe, �s mosolyogsz, olyan �desen, mint m�g soha. Hirtelen teljesen megr�szeg�l�k mosolyodt�l, b�d�t�an hat R�m minden mozdulatod. Azt�n megcs�kolsz, viharosan, szenved�llyel. �gy �rzem Magam karjaidban, mint egy megf�leml�tett ny�l a r�k�val szemben. Azt�n elengedsz, s olyan szeretettel n�zel R�m, hogy egyb�l elfelejtem minden gondomat, �s �ldom a pillanatot, mikor el�sz�r megl�ttalak az utc�n. Akkor egy �rz�s oly gyorsan cik�zott v�gig testemen, mint a vill�m. De mostanra ez m�r t�bb� �rett, mint egy gyorsan kihuny� l�ng. Sz�vemet hevesen lobog� t�z perzseli, �s ha a szemedbe n�zek, �s ugyanezt a t�zet l�tom zaf�rjaidban tombolni, �gy �rzem, �n vagyok a legboldogabb ember a vil�gon. Mert szeretsz �s t�r�dsz velem, mint m�g soha senki.

-          Szeretlek, Len. – mondod csendesen. Olyan t�k�letesen illik ajkadra a nevem, mint senki m�s�. Ujjaimmal belet�rok hajadba, lehajolok, majd gyeng�den f�ledbe s�gom a legt�k�letesebb mondatot a vil�gon:

-          �n is szeretlek, Korina.