Te vagy a fog�!

H�t �ve m�r, hogy Korina megismert egy kedves kisfi�t, aki az �ta a legjobb bar�tja lett…

Egy mag�nyos kisl�ny �lt a h�d sz�l�n�l. Sz�ke haja arc�ba hullott, v�llai r�zk�dtak a zokog�st�l. V�kony karj�val �t�lelte t�rd�t, �s �gy d�l�ng�lt el�re-h�tra.

-          Szia. – hallatszott mell�le egy kedves hang. – �n Yoh vagyok. Yoh Asakura. T�ged hogy h�vnak?

A kisl�ny feln�zett, �s egy barna haj� mosolyg� kisfi�t l�tott meg maga el�tt.

-          Sz-szia. – mondta v�kony hangon a l�ny. – Az �n nevem Korina Kyusho.

-          Sz�p n�v. – huppant le mell� a h�dra a fi�. – Mi�rt s�rsz? – k�rdezte azt�n komolyabban.

Korina meglep�d�tt a fi� k�rd�s�n. Gyorsan let�r�lte a k�nnyeit, majd �gy sz�lt:

-          Nem s�rok.

-          De igen. – bizonygatta a fi�. – V�r�s a szemed. S�rt�l.

-          Tudod… nekem nem szabadna s�rnom. – mondta a kisl�ny lehajtott fejjel. – Apa megtiltotta.

-          Mi�rt? – k�rdezte Yoh. Nem �rtette, hogy lehet megtiltani a s�r�st. Hiszen az csak �gy j�n mag�t�l, nem lehet vele mit kezdeni.

-          Azt mondja, egy j� harcos sosem s�r. – v�laszolt Korina, miut�n szipogott egyet.

-          Tess�k. Adok egy zsepit. – ny�jtott oda egy feh�r zsebkend�t a l�nynak.

-          K�szi. – mosolygott r� a kisl�ny, azt�n megt�r�lte az orr�t. – Apa azt se szereti, ha besz�lgetek a t�bbi gyerekkel. Azt mondja, nem kellenek bar�tok. Csak elvonj�k a figyelmemet.

-          Ez butas�g. – mondta Yoh a homlok�t r�ncolva. – Szerintem kellenek a bar�tok. J�kat lehet vel�k sz�rakozni.

-          �n is szeretn�k bar�tokat. – mondta a kisl�ny szomor�an. – De senki nem �ll sz�ba velem.

-          �n sz�ba �lltam veled. – mondta elgondolkodva Yoh. - Tudod mit?

-          Mit? – csillant fel a kisl�ny szeme.

-          Legy�nk bar�tok! – nevetett r� a fi�.

-          J�! – ki�ltott Korina kacagva.

-          Te vagy a fog�! – b�kte meg ujj�val a l�nyt Yoh, ahogy fel�llt, �s rohanni kezdett.

-          H�! – nevetett a l�ny, majd elkezdte kergetni a fi�t.

K�t �v telik el, a k�t fiatal titokban j�tszik egy�tt minden nap, a h�dn�l…

-          Apa elutazik. – mondta a kisl�ny egy napon. – Nagyon sok�ig nem j�n vissza.

-          Aha… - mondta a fi�, ahogy a kis patak csillog� viz�t figyelt�k.

-          Tudod mit jelent ez, Yoh?

-          Mit? – n�zett bar�tj�ra a fi�.

-          �tj�hetsz hozz�nk, �s b�rmikor tal�lkozhatunk! – kacagott Korina.

-          De j�! – nevetett Yoh.

-          Akkor megmutathatom a zen�met. Nagyon fog neked tetszeni. – b�logatott a kisl�ny.

-          J�! De azt�n neked is �t kell majd j�nn�d hozz�nk! – n�zett r� komolyan a fi�.

-          Ok�. – mondta a l�ny.

-          Te vagy a fog�! – ki�ltott Yoh, ahogy megb�kte a l�nyt �s elkezdett szaladni.

-          H�! – kacagott a l�ny, ahogy ut�na rohant.

�jabb k�t �v telik el. A l�ny tizenegy, a fi� t�z �ves…

-          Szervusz, Yoh. – k�sz�nt bar�tj�nak a l�ny.

-          Szia, Korina. Milyen volt a balett? – vigyorgott r� a fi�, ahogy lassan elindultak a l�ny otthona fel�.

-          Nem rossz. De m�r unalmas. Minden mozdulatot tudok. – mondta a l�ny.

-          Igen, de �gy t�nik, haszn�t veszed. – komolyodott el a fi�.

-          Na igen. Sokat seg�t a mozg�somnak, csak�gy, mint a hast�nc, a szinkron�sz�s vagy a talajtorna.

-          Igen, �s �gy t�nik, �gy sokkal k�nnyebben veszed a kung fu oktat�sokat. – gondolkodott el Yoh.

-          Ap�m m�g mindig nem t�rt vissza. Nem tudom, hol lehet. - v�ltott t�m�t Korina komoran.

-          Aj�nd�k l�nak ne n�zd a fog�t. – nevetett a fi�, ahogy megb�kte a l�nyt. – Te vagy a fog�!

-          H�! – szaladt ut�na nevetve a l�ny.

Most h�rom �vet utazunk el�re az id�ben. A l�ny tizenn�gy, a fi� tizenh�rom.

-          Korina. Sajn�lom, hogy itt kell hagyjalak, de el kell, hogy menjek. – n�zett a l�nyra Yoh szomor�an.

-          Meg�rtem, de pont most? Ap�m visszat�rt �s er�sebb �s d�h�sebb, mint valaha. – hajtotta le fej�t a l�ny.

-          Tudom, de biztos vagyok benne, hogy legy�z�d. – emelte fel bar�tja fej�t a fi�. – Nem hi�ba edzett�nk olyan sokat! Lilith �s te er�sebbek vagytok, mint az ap�d. Tudom.

-          De Yoh, �n… Hi�nyozni fogsz. – mosolygott r� a l�ny.

-          Te is nekem. �s ne feledd, ha b�rmi gond van, h�vj. - Ny�jtott oda egy pap�rt a fi�.

-          Rendben. – mosolygott tov�bb Korina.

-          Te vagy a fog�! – b�kte meg a l�nyt Yoh.

-          H�! – nevetett fel a l�ny, ahogy elkezdte kergetni a fi�t…

Csengettek az Asakura h�zban. Yoh nyitott ajt�t.

-          Szervusz Yoh. V�gre elkaptalak. – mondta az ajt�ban �ll� gy�ny�r� sz�ke l�ny mosolyogva.

-          Korina? – n�zett hitetlen�l a fi� r�g nem l�tott bar�tj�ra.

-          Pontosan. – Nevetett a l�ny. – Bemehetek?

-          Hogyne! – nevetett vele egy�tt Yoh, ahogy beengedte a h�zba.

-          Ki az, Yoh? – k�rdezte egy n�i hang odabentr�l.

-          Szervusz, Anna! �r�l�k, hogy l�tlak. – mosolygott r� a l�ny.

-          Szervusz Korina. – k�sz�nt a l�ny nyugodtan, �s mintha egy apr� mosoly lett volna sz�ja sark�ban, mindenesetre, ezt csak Korina vette �szre.

-          Ez az a l�ny, akir�l mes�lt�l? – hallatszott egy fi�hang.

-          Igen, Morty. � Korina. – nevetett Yoh.

-          Szevasz, Morty! – k�sz�nt a l�ny.

-          Engem meg teljesen kihagysz a bemutat�sb�l! Sz�gyelld magad! – mondta egy kedvesen cseng� n�i hang, aminek forr�sa a Korina mellett lebeg� pici, sz�rnyas, v�r�sen izz� sz�v volt.

-          Igen, bocs�nat. Akkor h�t, mindenki, � itt Lilith a v�d�szellemem. – mutatott Korina a boszork�nyra, aki k�zben alakot v�ltott.

-          Hello. – k�sz�nt kedvesen.

-          Ha m�r a szellemekn�l tartunk, neked nincs m�g, Yoh? – vonta fel egyik szem�ld�k�t Korina.

-          De, igen. – nevetett Yoh, amikor megjelent mellette a szelleme. – � itt… - akarta mondani, de Lilith k�zbev�gott.

-          Amidamaru, igaz?

-          ���, igen. – mondta Yoh. – Ismered?

-          Hogyne. – mondta a n�, ahogy levette piros maszkj�t, �gy l�that�v� t�ve szemeit, melyekben narancss�rg�n �g� t�z lobogott. – Az egy m�sik k�rd�s, hogy � felismer -e.

-          Lilith, a T�zszem� Angyal. – mondta mag�nak a m�sik szellem, de a t�bbiek is j�l hallott�k.

-          Igen, kedvesem. Pontosan �gy szokt�l sz�l�tani. – mosolygott r� Lilith.

-          Ez mind sz�p �s j�, de elmondan� valaki, hogy honnan ismerik egym�st? – k�rdezte Morty.

-          Amidamaru �s �n… - kezdte a var�zsl�n� nosztalgikus mosollyal arc�n.

-          Bar�tok voltunk. Sok-sok �vvel ez el�tt. – fejezte be sietve a szamur�j.

-          Nem gondoltam volna, hogy… - kezdte f�jdalmas arccal a n�, azt�n megkem�ny�tette von�sait. – Valaha viszont l�tlak… bar�tom… - fejezte be keser� �s halk hangon, ahogy elfordult. – Korina, azt hiszem… kimenn�k. – mondta csendesen a l�nynak, aki b�lintott.

A szellem elrep�lt, ki az ablakon, a tet�re.

-          Ne k�rdezzetek, nem a mi dolgunk. – mondta Korina, ahogy l�tta a szob�ban l�v�k sz�l�sra nyitott sz�jait.

-          Ok�, igazad van. – mondta Yoh, ahogy megb�kte a l�nyt. – Te vagy a fog�!

-          H�! – nevetett a l�ny, ahogy az ajt�n kiviharz� fi� ut�n eredt…