A boszorkány sámán 3
Pheoenix 2005.08.22. 18:43
A boszorkány sámán-3.rész
Len és én egy darabig csak szótlanul sétáltunk egymás mellett, mindkettőnkben az eggyütt töltöt 14 év játszódott le.
Muszály lesz nekem kezdeni, de hogyan – Mond Len miről akartál beszélni velem?- csak ne nézzen a szemembe mert elolvadok , kérlek ne. Ha nem kezdi ő elmondom én mit akarok.Istenem bárcsak ilyen egyszerűen kitudnám mondani hogy szeretem.
-Tudod nekem a családom miatt nehéz kifejezni az érzéseimet, de ezt pont neked magyarázzam, hisz ismersz.
-Tudom Len, nálam jobban senki nem ismer téged.Sokszor vittük el egymás helyett a balhét a bácsikádnál. -
Milyen furcsa most Len teljesen másképp beszél mint szokott nem olyan határozott.
-Igen és épp ezaz, soha nem hittem hogy valaha szerelmes leszek én, Len Tao és pont beléd a legtökéletesebb és legtörékenyebb lányba. Sajnálom hogy fájdalmat okoztam
azzal hogy eddig vártam, de nagyon nehéz volt ezt így kimondani, hogy hányszor gondoltam én ezt át esténként,
az ágyban forgolódva állmatlanul, hisz nappal is rólad állmodtam.
Már Len első szavainál megálltunk az erdő szélén.
Len csak most fordult oda hozzám amikor befejezte a beszédet- Ell, én - Len nem tudott megszólalni mert látta hogy a földön térdelek , sírok, teljesen hangtalanul zokogok. Len semmit sem értett, életében elősször elakart futni valahonnan messze,de nem tette. már nem érdekelte mi lesz a következmény,lehajolt hozzám és megcsókolt. Kinyitottam a szemem,
belenéztem a tanácstalan arany szemébe, és ezt mondtam:
-Az elején azt hittem ez egy álom, vagy valami rossz tréfa, amit te eszeltél ki hogy elhitesd velem hogy szeretsz. Szinte háború dúlt bennem minden szavadnál.
De rájöttem hogy te nem tudnál nekem ártani, direkt sosem. Most Len újra megcsókol és én minden másodpercét élvezem ahogy forró ajkai egybeolvadnak az enyémmel.Len türelmesen végigvárta a tíz percet amíg be tudtam fejezni az örömömben való sírást. Most csak engem néz,
érzem ahogy elvesztem gyönyörű arany szemében.
Mondani akar valamit, látom rajta, furcsán izgatott.
-Ell, szeretnék tőled kérdezni valamit-azt hittem ott
helyben elájulok vagy sikítok de végül sikerült
egy normális arckifejezést felölteni-Szeretném ha te lennél a Sámán-királynőm, tudom ezt már egyszer megígérted kiskorunkban, de én most komolyan gondolom, persze ha te komolyan végig akarod csinálni a tusát akkor nem kell elfodadnod-Len egy gyönyörű ezüst karkötőt vett elő a zsebéből-Ezt már elég rég óta
oda akarom adni.
-Nekem te sokkal fontosabb vagy mint a sámán tusa,
természetesen elfogadom,- fölvettem a karkötőt,tökéletesen illett rám - én is adnák valamit
de most nincs itt, neked készítettem,a Tao-kardra
egy kristály amulett, szerencsét hoz.
Addig beszélgettünk ott amíg be nem sötétedett,
Len felajánlotta hogy hazakisér,(Doby falu másik végébe,
ahol a hotelem volt) végig beszélgettük a haza utat,
még azt is vállalta hogy elmondja Kikkyo-nak hogy
már otthon vagyok. Remélem Kikkyo nem öli meg mérgében,
és elfogadja hogy a barátom. Len azt mondta holnap
menjek el a párbajra és harcoljak mintha nem is ismernék egymást remélem meg tudom tenni. /Folyt. Köv. /
|