A boszorkány sámán

-Nem hittem hogy eljutunk idáig, hogy nekem is lehet

esélyem a bejutásra.

-Nos Úrnőm, te intézted így, vagyis inkább az érzéseid

miatt volt a bejutás kétséges. Remélem ezzel tisztában vagy! Ha nem hagyod nyerni Len-t az első körben,és

úrnőm jól vagy szörnyen sápadt vagy és..

Nem birtam tovább, térdre esetem, próbáltam nem meghallani őrzőm szavait, de ez nem volt egyszerű feladat.

Mért ilyen nehéz ez az egész?, hiszen születésünktől

fogva ismerjük egymást Lennel és 14 éves koromig

ők neveltek mert anya így látta jónak, -na persze-

szerinte az udvarban „amíg ő az uralkodással foglalkozik

nem lenne ideje rám”-Így mondták, emlékszem. Állítólag remek dolog ha az ember anyja a spirituális világ királynője de én ezt nem így látom.

Jesszus, ezt gyorsan abba kell hagynom! Nem szabad a multal törődni, mintha nem ezen rágódnák minden este

gondolatban.

-ELÉG LEGYEN! Fogd be már végre, van elég bajom nélküled is Kikiyo!

-Az őrszellemed vagyok úrnőm, ez a dolgom!Lehet hogy néha úgy tűnik nem törődöm veled, de csak próbálok

úgy tenni mintha nem aggódnám halálra magam mindig

vagy mert párbajozunk vagy mert ha Len Tao a téma

te az ájulás szélén állsz!

-Tudom! Csak mindjárt beleőrülök ebbe a várakozásba!

Ennél már az is jobb lenne ha egyből Zikkel küzdenék,

abba legalább gyorsan bele lehetne halni és nem fuldokolnék minden percben az izgalomtól, hogy megint Lennel harcolok!

-Mit fogsz tenni úrnőm? Most már nem hagyhatod nyerni

mert ott az a sok ember az arénában, meg ha Len észreveszi soha nem fog megbocsájtani, és a bírák!

-Nem tudom Kikkyo, tanácstalan vagyok. De ezt már

nem tudom így folytatni! Olyan sok évig hallgattam

az érzéseimről, elzárkóztam mindenkitől!

De most ennek véget kell vetnem, gyere beszélek Lennel!

Elmondok neki mindent, ha ő nem érez irántam semmit

akkor úgysincs sok értelme reménykedni.Tudom hol lakik