Lunivae érzékelete halvány bőrén a fiúk tekintetét, ami jólesett neki.
Nem mint az otthon kellemetlen, kíszívja-belőled-az-életvidámságot
hangulata. Ugyanis Lunivaenak van két mostohanővére, Isare és Ajika,
a világ két legkegyetlenebb testvérei, akit valaha is kívánhat az ember.
Ígyhát érthető, Lunivae miért nem akart otthon lenni; bár ennek
ellenére bírta a folyamatos kínzásokat. Ilyen a hörcsög-élvenyúzás
sámánmódszerrel és a többi. Ezek az állatkák rendre Lunivae szemei
előtt hagyták el földi porhüvelyüket; mely az érzékeny kislány számára
hatalmas fájdalmat jelentett. De ne is birizgáljuk a múltját, mert már
most felvillant a hajnal derengő fénye: nem kell többé látnia őket!


Lunivae megrázta szép haját, s elgondolkodott; az a kínai srác, annak
a Horonak a barátja miért nézi így? Kényesen ügyelt arra, hogy ne
legyen a "bámuló" szeme előtt; nem szerette az ilyen fickókat.
Azonban nem tudta megmondani, hogy miért nézi viszont őmaga
ennyire ezt a kínait? Mert ő mágnessel vonzotta a lány tekintetét, az
már biztos. Épp azon gondolkodott erősen, hogy miképp szólítsa meg,
mikor a fiú elindult feléje; nem is tudta, örüljön vagy ne örüljön annak,
hogy a másik előzte meg? Mert félt Horo barátjától.


- Szia!- köszönt a fiú.
- Helló!- válaszolt lazán Lunivae.
- Hogy hívnak?
- Lunivae. És..
- Len. Len Tao. A Horohoro haverja.- vigyorodott el Len. Lunivaet
átjárta a borzongás.
- Áá, igen..tudom.- mosolyodott ő el halványan, miközben nem is tuda,
milyen érzések indulnak el ezzel a gesztussal a srácban.


                                                    **


Len rákérdezett:
- Szóval. Te is sámán vagy?
- Igen. Miért? Megmutassam a szellememet?
- Miért ne?
- Kray, gyere elő!- egy hatalmas Minotaurusz jelent meg. Legalább 5
méter magas volt; jócskán furcsán festett így Lunivae, hisz' olyan
kicsinek és esetlennek látszott az idomtalanul nagy védőszelleme
melett!
- Neked? Milyen szellemed van?- érdeklődött a lány.
- Bason!- megjelent a japán harcos.
- Ahha..- fűzte megjegyzésnek Lunivae, miközben félt, sőt rettegett
attól, hogy megsérti Lent.
- Ő az egyik családi harcos volt annak idején!- szólt Len, mintegy
érdekességként megemlítve.
- Aha!- ismételte ismerőse (Lunivae, a gyengébbek kedvéért).
- Iszunk valamit?- kezdte elszántan Lenny.
A lány kuncogni kezdett.
- Mi az?- préselete ki magából szegény srác.
- Semmi..hihi..mehetünk, ha akarod!- szólította föl Lunivae, s
visszahívta szellemét a talizmánszívbe. Len is így tett Basonnal, csak ő
a guandójába (v. guandao, ha úgy tetszik) hívta vissza.

                                                  **


- Mit kértek?
- Limonádét és vizet.
- Tessék... 4- et pengessetek!
- Tess...ék.
- Köszönöm.
Leültek egy asztalhoz italaikkal.
- Eddi hány győzelmed volt?- kérdezete Len, hiába, javíthatatlan a
szerencsétlen.
- 5 színtiszta győzelem, 1 döntetlen!
- Hühha.... ki a csapatod?
- Nincs. Egyedül dolgozom.
- Hühha.....
                                                                                                Folyt.köv.