Érted

-          Korina, biztosan jó ötlet egy ilyen szerelésben megjelenni egy tizenöt éves fiú előtt? – kérdezte a lány őrzője aggódva, ahogy fehér angyalszárnyaival csapkodva lebegett mellette.

-          Hogyne, Lilith. Ha az alakomat bámulja, még könnyebb dolgunk lesz. – válaszolt nevetve a szőkeség, miközben levette fekete ballonkabátját. Érthető volt a szellem aggodalma: a lány egy piros lakkbőrből készült ruhát viselt, ami mindössze felsőtestét takarta. Két kezén könyök hosszúságú piros kesztyűt viselt, lábain pedig combjáig érő piros magas sarkú csizmákat, amik ugyanolyan anyagból készültek, mint a kesztyűk és a ruha. A legfurcsább mégis az volt, hogy a lány őrzője is ugyanilyen ruhában volt, de az övét gazdagon díszítették arannyal és drágakövekkel. Nagyon hasonlítottak egymásra, csak a szellemnek piros haja volt. Szemét nem lehetett látni az arcán lévő piros maszk miatt. – És különben is, minden sámánnak van egy harci szerkója. Nekem ez az. – tette még hozzá a lány, miközben kibontotta gondosan becsomagolt botját.

-          Korina… látom, hogy aggódsz a harc miatt. Biztos, hogy jó ötlet kiállni ellene? – kérdezte Lilith komoly arccal, miközben leszállt a földre. – Úgy értem… amit érze’…

-          Tudom hogy érted. És igen, ki fogok állni ellene. – sötétült el Korina tekintete. – Nem lesz könnyű, de erős vagyok. Mert itt vagy velem Te. – mosolygott aztán bíztatóan a varázslónőre, aki visszamosolygott rá.

-          Itt van. – mondta aztán a lány. – Készülj.

A lány felvette botját, és várt. Éppen akkor egy hatalmas fehér lovon beugratott a csata helyszínére Len Tao. A lány elszorult torokkal figyelte, ahogy a fiú leugrott a hátasról, levette köpenyét és támadópozícióba állt. Korina megpörgette feje fölött a botját, majd ő is támadóállásba helyezkedett.

-          Lilith – mondta csendesen. Szelleme azonnal megjelent mellette, most egy pici, vörösen égő szív alakjában.

-          Korina. – válaszolt halkan a boszorkány. Nem kellettek szavak hozzá, hogy tudják, mit akar a másik.

-          Készülj, Bason. – mondta Lenny.

-          Igen, Len mester. – válaszolt engedelmesen a szellem. 

Akkor megszólalt az Orákulum Harangjuk.

-          Lilith, szellemem, egyesüljünk! – mondta a lány, s a szellem engedelmeskedett.

-          Bason, ugorj a kwan dao - ba! – kiáltott Len. – Mi az? Tán nem tanultad még meg a szellemkontrollt? – kérdezte fölényesen a csukott szemű lányt.

-          De igen, Lenny. – válaszolt Korina. Hangja földöntúlian csengett, és felülmúlhatatlan erőről tanúskodott. – Csak én így szeretek harcolni.

A lány továbbra sem volt hajlandó kinyitni a szemét.

-          Na mi az? Miért nem nyitod ki a szemed? Félsz szembenézni a végzettel? – kérdezte Len, miközben hátulról támadta Korinát.

A lány végre kinyitotta szemeit, és gyorsan megfordulva kivédte az ütést.

-          Nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, hol vagy és mit teszel, Len Tao. Akkora zajt csapsz, mikor mozogsz, hogy azt még a halott is meghallja. – válaszolt mosolyogva Korina. Len csak bámulta a szemeit, melyekben narancssárgán égő tűz tombolt.

-          Lilith vak a maszkja nélkül. És most Korina a szelleme szemével lát. Vagyis Ő is megvakult? – kérdezte a sas Silva vállán.

-          Pontosan. De Korina, ha elveszti a látását, sokkal jobban hall. Olyan érzékeny a füle, mint egy macskának. – válaszolt gazdája elámulva.

-          Elképesztő. – csodálkozott a kígyó.

-          De a fürgesége se semmi. – dicsérte a teknős.

-          Igen, látszik, hogy nő. – bólintott Silva. – Sokkal kecsesebb, fürgébb és hajlékonyabb.

-          A szelleme, Lilith pedig egy varázslónő, ezt se felejtsük el. – emlékeztette őket a farkas.

-          Igen, valóban. – mondta Silva. – Lilith éles eszével és varázstudásával Korina nagyon erőssé válik. Len bejutása nagy veszélyben van.

Mindeközben Korina egyre másra védte ki Len csapásait, aki ettől egyre csak dühösebb lett.

-          Készen állsz, Lilith? – gondolta a lány halkan.

-          Persze. – válaszolt gondolatban a boszorkány.

-          Akkor hát… - gondolta a lány. – Vénusz csókja! – ez utóbbit már hangosan kiáltotta. Amint kimondta, egy hatalmas fehér villanás vakította el ellenfelét. Ezt kihasználva, Korina támadott. Egy óriási csapással a földre küldte Lent, de az még mindig nem adta fel. Míg feltápászkodott a földről, Korina kiengedte magából Lilithet.

-          Most meg mit csinál, Silva? – kérdezte a teljesen döbbent kígyó.

-          Fogalmam sincs. – válaszolt gazdája ugyanolyan tanácstalanul.

-          Kedves Lenny. Kérlek, hadd mutassam meg, mire is vagyok képes valójában. – mosolygott Korina kedvesen az elkerekedett szemű fiúra. – Lilith, a kulcsba. – utasította szellemét, aki azonnal végrehajtotta a kérést. A lány hirtelen komoly arccal nézett maga elé, és mintha transzban lett volna, úgy kiáltott fel: - Szerelem, minden érzelem ura, végy magadhoz!

Korinát hirtelen vörös, átláthatatlan, tűzszerű fény vonta be. Mikor eltűnt róla a fény, egy teljesen más lány állt ott Korina helyén. Haja piros lett, hátából pedig egy pár fehér angyalszárny nőtt ki.

-          Hihetetlen… - mondta Silva tátott szájjal.

-          Mi hihetetlen? És egyáltalán mi történt? – kérdezte a sas.

-          Korina örökölte Lilith képességét. Most Ő is Szerelem boszorkány lett. És most már Lennynek esélye sincs ellene.

-          Lilith… mutassuk meg neki! – mondta a lány.

-          Yeah, show time! – kiáltott a szellem.

-          Vadvirágok! – kiáltották aztán egyszerre, és Len ezt a támadást sem tudta kivédeni. Kétségbeesetten próbálta támadni a lányt, de az mindig blokkolta.

-          Mindketten tudjuk, hogy én győznék… de nem akarom, hogy kiess. – suttogta neki a lány, ahogy hagyta, hogy Len bevigyen rajta egy ütést. És még egyet… és még egyet…

-          Mi történik, Silva? Miért nem támad? – aggódott a teknős.

-          Nem tudom. Talán nem akarja, hogy Lenny kiessen? – vonta össze szemöldökét a kérdezett.

Len egyre csak ütötte a lányt, aki végül térdre esett, és egy nagy adag vörös vért köpött ki a földre. Visszaváltozott az eredeti szőke hajú Korinává, és remegő testtel ájult el a fájdalomtól. Lilith kiszállt a botból, és megállt Len előtt, akinek épp akkor írta ki az Orákulum Harangja, hogy győzött. Elkezdett fölényesen kacagni, amit a varázslónő halk, mégis erőteljes hangja tört meg:

-          Légy büszke magadra, Len. Épp most vertél majdnem halálra egy olyan embert, aki szeret téged.

A fiú tátott szájjal meredt az aléltan fekvő lányra, akinek szájából még mindig csorgott a vér. Aztán lassan megfordult, felpattant fehér lovára és elvágtatott.