Lunivae Doval diskurált:
- Sámán vagy?
- Igen, a szellemem Kojiakete; egy viharszellem.
- Hallottam a viharszellemekről, állítólag nagyon erősek!- borzongott
Lunivae.
- Azok ám!- büszkélkedett Do. 
- Figyu... állítólag sámánoknak össze kell állni 1-1 csapatba. Leszel a
csapattársam?- nézett Dora Lunivae reménykedően.
- Persze!- vihogta Do.- Meg amúgyis tudom, honnan fúj a szél...
- Namármost! Csapatnevünk mi legyen?
- A következő: Lentao-fanok!- rötyögte Do.
- Naggyon vicces, hallod-e!
- Na ne durcáljál! Legyen inkább ez: Amazon Duó.
- Hát...- fintorgott Lunivae, mert nem érezte magát túlságosan erős
nőnek.
- Vagyis elfogadod!- állapította meg Do.- De ezt hogyan kell közölni a
sámánbizottsággal?
- Majd a verseny elején!- szólt Lunivae.

                         
                                                        ***


Len éppen vacsorázott. Arra gondolt, mi lenne, ha talákozna
Lunivaeval?
De elhesegette a gondolatot. Megél ő nélküle. Csak azt nem tudta,
meddig?
Ding-dong...
- Nyitom!- ordította szét a házban VII. Faust, aki épp Elaisával
dumálgatott.
- Igen?? Te ki vagy?....de..mi? Szóval te vagy az? Tényleg? Hát
megértem Lennyt.....azaz....izé..fáradj be!
- Köszönöm!- hallatszott Lunivae szelíd hangja.
Len fölpattant a tányérja elől, s 2-szeres sebeséggel dobogó,
mellkasában föl-le ugráló szivére helyezte kezét. Miért hat rá így ez a
hang?
a. Mert szerelmes a lányba. (Úhh, ne!!!)
b. Mert idegesíti. (Nem, sőt kellemes ez a hang)
c. Egyszerűen gyönyörű. Ahogy a lány. (Igen, ez az!)
De hogyan fogadja Lunivaet? Ráérősen? Kedvesen? Vagy egyszerűen
valahogy lépjen le??... Az utóbbira sajna már nem volt lehetőség, mert
az ajtóban megjelent a lány. És legszívesebben megcsókolta volna.
Ugyanis Lunivae gyönyörűen nézett ki! S a hangja. Hát Len kész volt
tőle.
- Szia, Len.
- Öh.... Szia, D... Lunivae.