Arany és zafír

-          Nem is igaz, hogy utálom a Nightwish -t! Ki mondta Neked ezt a zöldséget? – kérdeztem Yoh-t.

-          Nem tudom, én azt hittem nem szereted. – vonta meg a vállát barátom.

-          Ja, hát képzeld, az a kedvenc együttesem. – mondtam szemrehányóan.

-          Tényleg? Szuper. – nevetett Rám.

-          Csak vicceltél, igaz? – kacagtam Vele együtt.

-          Hát persze. – mondta mikor már megnyugodott. – Csak nem gondoltad, hogy nem emlékszek a kedvenc együttesedre?

-          Nem tudom… - mondtam elgondolkodva. – De jól átvertél.

-          Az biztos. – vigyorgott Rám, majd elkezdett szaladni.

Megcsóváltam a fejem és mosolyogva tovább sétáltam a rengeteg ember között. Csak egy pillanatra néztem át a másik oldalra, de azonnal megakadt a szemem valamin. Ott állt, nekitámaszkodva a falnak, mellkasa előtt összefont karokkal. Nem tudtam ki volt az, de görcsbe rándult a gyomrom, mikor Rám nézett. Arany. Azonnal ez a szó jutott eszembe szemeiről.

-          Korina? Nem jössz? – hallottam Yoh hangját.

-          De… - mosolyogtam barátomra tétován. Mire visszafordultam volna, a fiúnak nyoma veszett, így hát tovább indultam.

Nagyon jól elbeszélgettünk Yoh –val az úton, de aztán megdermedtem egy helyben. Egy hatalmas CD bolt előtt. Tudniillik, a CD vásárlás volt a szenvedélyem.

-          Bocs, Yoh. – mondtam. – De ezt nem hagyhatom ki.

-          Ugyan már, Korina. Menj csak. – mosolygott barátom elnézően.

-          Hat óra lesz. – néztem karórámra. – Ha kilencre nem leszek ott, hívjátok a rendőrséget, a külön osztagot és a kommandósokat.

-          Úgy lesz. – nevetett egy utolsót, mielőtt még elindult volna haza. – Szia!

-          Szia, Yoh! – kiáltottam utána, majd bevetettem magam a boltba. – Remek, tízig van nyitva.

Elkezdtem a CD-k között keresgélni. Volt pár érdekesebb, amit meg is hallgattam, de egyik sem nyerte el tetszésemet igazán.

Éppen egy újabb lemezben csalódtam, amikor elszorult a torkom. Az aranyszemű fiú lépett be az üzletbe. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és mintha egy apró mosoly bújt volna meg szája sarkában, de szerintem csak a szemem káprázott. Nagyot nyeltem és tovább olvastam a kedvenc együttesem legújabb kislemezének szám-listáját.

-          Nightwish? Jó választás. – csendült egy kellemesen mély hang mellettem. Beleremegtem, hogy ilyen közel volt hozzám. Akárki is ez a srác, nagyon ért a nők elcsábításához. Na várjunk csak… ki mondta, hogy el akar csábítani? Csak kedves hozzám, ennyi az egész.

Én viszont tényleg el akartam csábítani, így teljesen ártatlanul megkérdeztem:

-          Nem akarod meghallgatni Velem?

Teljesen ledöbbent a kérdésemen, elkerekedett aranyszín szemekkel bámult az én zafírjaimba. Aztán feleszmélt, és kinyögött valami ilyet:

-          De, miért ne?

-          Oké. – mosolyogtam rá kedvesen, majd elindultam az egyik zenehallgató fülke felé.

Ő egyszer csak gyorsan elém sietett, először azt hittem tuskó, és Ő akar elsőnek bemenni, de aztán csak előzékenyen kinyitotta Nekem az ajtót. A szívem majd’ kiugrott a helyéről és gombóc keletkezett a torkomban, ahogy Rám mosolygott.

Beraktam a lemezt a lejátszóba, közben Ő odanyújtotta Nekem az egyik fülhallgatót. Ahogy elvettem tőle, keze akaratlanul is súrolta enyémet. Beleborzongtam az érintésébe. Mi az, hogy érintés? Egyszerűen csak véletlenül hozzám ért. Ez történt. Vagy nem?

Miközben a zenét hallgattuk egyikünk sem nézett a másikra. Aztán mikor vége lett, levettük a fülhallgatót és Ő megkérdezte:

-          Nincs belőle még egy példány? Szeretném én is megvenni.

-          Tudod mit? – mondtam kedvesen. – Vedd meg Te ezt, én meg keresek egy másikat.

-          Miért? – kérdezte értetlenül.

-          Hát… mert erről emlékezhetnél Rám… hogy Velem hallgattad. – mondtam halkan, s közben mindenhová néztem, csak Rá nem. Nem tudom, mi üthetett Belém, és miért mondtam ezt.

-          De akkor Te miről fogsz rám emlékezni? – kérdezte aztán.

-          Ne aggódj… - suttogtam sejtelmesen mosolyogva. – Mindenről, ami arany, a Te szemed fog majd eszembe jutni.

-          Rendben. – egyezett bele, majd kivette a CD-t a lejátszóból, és belerakta a tokjába. – Örülök, hogy láthattalak… - mondta még, majd kiment, hogy fizessen.

-          Én is… - mondtam lágyan. – Akárki is vagy… - suttogtam még magamnak.

Kimentem én is, hogy keressek egy ugyanolyan lemezt. Aztán mikor megtaláltam, én is mentem hogy kifizessem. Az aranyszemű fiú éppen akkor sétált ki a boltból. És az életemből is. – gondoltam, de azonnal el is hessegettem a gondolatot. Valami a szívem mélyén azt súgta, hogy még találkozni fogunk… nem is akár hogy…

XXX

Ez igaz is… később megtudtam, hogy a fiú neve Len Tao és Ő lesz a harmadik ellenfelem a Sámán Tornán. Akkor legyőzött, de nem bántam, mert újra találkozhattunk… mi ketten… arany és zafír…